Nóji blogja

 Ennyi idő alatt ki lehet hordani egy gyereket... Nem mintha erre vágynék, de az én elmúlt pár hónapom teljesen felesleges, rossz, és demoralizáló volt.
Az egész a januári QSS koncerttel kezdődött, amikor mentő vitt el a buliról. Utána jött az első rendőrségi ügy, amikor felmásztunk a panelház tetejére, ahol albérletben voltunk, és fejenként 10ezer forintos bírságot kaptunk. Rá egy hónapra egy balfasz részeg táblalopási kísérlet miatt fogda, kihallgatás, április 1-jén bírósági tárgyalás, nekem 5000 bírság, a többieknek 15ezer. Ekkor úgy tünt, hogy vége ennek a sorozatnak, mindenféle terveket szőttünk Istivel a közös jövőnkre. 
Ezután jött a szerda este, amikor itt meg nem nevezett személyek a nyílt utcán vertek szét minket. Mentő, kórház, kihallgatás, ujjlenyomatvétel, sittesfotó....
Ekkor telt be nálam a pohár végleg. Hazajöttem, és elgondolkodtam, hogy szakítok az eddigi pécsi életemmel. 
Mára úgy gondolom, hogy visszatérek abba a városba, de egy jelentős szemlélet, életmód, és környezeteváltásra van szükségem. Elköltözünk Istivel egy kis kertes házikóba. Diákmelózni fogok, kerülöm a balhés helyzeteket, a szeszt, és bizonyos embereket. Békés, nyugis életre vágyom az elkövetkezendő hónapokban. Aztán majd meglátjuk, de ez egy mélypont, és ha továbbmegyek a lejtőn, onnan nem lesz visszaút. Ennyi. 

Eljött a péntek, amikor le kellett bonyolítanunk a koncertet. Kora délután keltünk, majd ki kellett mennünk nővérem elé a parasztra, mert lejött Veszprémből megnézni, hogy mi a helyzet itten. Megittunk egy sört a paraszton lévő kocsmában, bemutattam neki Istit, és pozitív visszajelzéseket kaptam, ennyire egy pasimat sem dícsérte még meg.
Hazamentünk, majd nemsokára elindultunk, hogy csatlakozzunk a többiekhez az Osonóban. Én nem mentem be, előtte ittunk, az én szervezetem nem bírta befogadni az alkoholt, így csak egy sört meg egy fröccsöt ittam. Innen átsétáltunk a Légszeszhez. Annyit kell tudni a helyről, hogy a tulaj a koncert előtt pár nappal szólt, hogy helyszínváltozás van, mert kibérelte ezt a helyet, ahol koncerteket lehet tartani. Maga a hely belülről egész tetszetős, tipikus koncerthelyiség, azonban kurva nehéz eltalálni oda, egy sötét, sáros úton kell végigmenni, majd meg kell találni a betonfalban egy szürke vasajtót, és ott a bejárat. Na mi odamentünk, egy darab lámpa égett, de az ajtón se kilincs, se semmi, és be is volt zárva. Nagy nehezen elértük a Ferit, kinyitott nekünk. Ez volt fél 8kor, elvileg 8kor kezdődött volna a koncert, így aki esetleg előbb jött oda, azt hihette, hogy nem lesz buli, és hazament... Mivel 8 körül még alig voltak fizető vendégek, így úgy döntöttünk, hogy 9re halasztjuk a kezdést. Már ekkor elkezdtem azon stresszelni, hogy nem jön össze a bevételekből a QSSnak ígért pénz, így elkezdtem keményen alkoholizálni, ittam egy páleszt, meg x mennyiségű sört, sajnos nem tudok visszemlékezni, hogy mennyit fogyasztottam, de itatta magát rendesen. A Kínai Üzlet koncerten még képben voltam, Nem Ajánlottnál már voltak bajok... Aztán egyszer elindultam hátra az asztalokhoz a pulcsimat keresni, vagy cigit tarhálni nővéremtől, nem emlékszem, utána filmszakadás, és a következő emlékkép, hogy állok a tükör előtt a női wcben, mindkét kezem könyékig véres, az arcom is csupa vér, és egy 3cm hosszú, 0,5cm széles seb van a szemöldököm mellett. Elvileg elestem, és bebasztam a fejem egy asztalba, de kurvára idegesít, hogy nem emlékszem erre a momentumra. Lehet a sokk miatt, vagy nem tudom. A lényeg, hogy ott volt körülöttem jó sok ember, egy faszi mondta hogy ő mentős volt, és összenyomta a sebet, majd leragasztotta. Faszán megcsinálta, de engem ez részegen nem zavart abban, hogy leszedegessem és nézegessem. Akkor már így tudatosult nagyjából az egész, és az is, hogy ezt össze kéne varrni. Hisztiztem egy sort, hogy ez meg fog látszódni, utána meg kértem mentőt, egy csaj hívott, majd jött is egy, Isti elkísért. A mentősök jó arcok voltak, utána mentünk az ügyeletre, ott rám nézett az orvos és rögtön kérdezte hány öltést kérek. Végül hármat kaptam, de ott is jó fejek voltak velem, röntgen is volt (a legnagyobb fájdalmam az volt, hogy ki kellett szedegetnem az összes piercinget, két napig tartott amíg visszapattintgattam a golyókat rájuk...) Ez után mindenképpen vissza akartam menni a koncertre, de nem érte meg, már végzett a QSS is, és meg tudtam, hogy 6000 pénz hiányzik a bevételből. A suttyó anyját mindenkinek, aki otthon maradt!!!
Szóval még el pénzt levenni, pénzt odaadni, majd haza éjszakaival. Nővérem felhozott valami srácot, így négyen aludtunk egy szobában.
Az este után levontam a következtetést, mostanában biztos, hogy nem szervezek koncertet ebbe a városba, a sok gyökér otthon ül, és veri magának, ahelyett, hogy eljönnének 500 Ftért egy QSS koncertre. Innentől kezdve nincs túl sok kedvem hozzá. Főleg, hogy október óta szerveztük ezt a bulit, elég sok idő/energia/pénz ment el rá, és én még csak ott sem lehettem... A jó kurva életbe.
 

Egy kis érdekesség: a statisztika szerint többek között a következő keresőszavak alapján találták meg a blogomat:
-noji+szekx
-noji+nem
A helyzet amúgy a következő: péntekre QSS koncertet szervezünk, kicsit izgulok, hogy jól sikerüljön a buli, sokan jöjjenek, és a hangulat is jó legyen.
Az elmúlt pár nap húzós volt az alkoholfogyasztás terén, a szombati kurva szar Zionos koncert után hétfőn itthoni bebaszást tartottunk a Deria és Gabrus nevű úriemberek társaságában, és sikerült rendesen kiütni magam. A tegnapi plakátolás előtt, közben, és után is lecsúszott azért némi nedű, úgyhogy most tartalékolom magam péntekre, hogy ne másnaposrészegen menjek szervezősködni.
Kitaláltunk egy kis humorosságot is, a kunyeradobozra (amibe a bevételt gyűjtjük) rá fogjuk vezetni a "Zion felújítási alap" szöveget. :D
A karrierem is építgetem, beadtam a jelentkezésemet a Szeszibe, a keresztféléves esti általános asszisztens képzésre. A motivációm a diák jogviszony.
A koncertről majd beszámolok.
 

26-ára már bőven elegem lett a karácsonyi cécóból. Este el akarunk menni Veszprémbe kocsmázni, kérdés, hogy van-e olyan kocsma, ami december 26-án, vasárnap nyitva van. 
Szinte mindenkivel sikerült/fogok találkozni, aki számít, ilyen szempontból sikeres volt a hazalátogatás. Tervezem, hogy sűrűbben fogok hazajárni, jó érzés a megszokott közegemben lenni, felüdülni, más szemszögből látni a pécsi dolgokat.
Tegnap éjszaka szokás szerint nehezen tudtam elaludni, csak fetrengtem a langyos radiátor mellett egy matracon (fázós vagyok...) és gondolkodtam. Pécsről.
Amikor leköltöztünk még minden faszás volt, folyamatosan ismertünk meg új embereket, jártunk SZITre, Telepre, mikor leköltöztek még szekszárdiak, akkor hozzájuk, végül megismertük a garázsos társaságot. Innentől kezdve koncentráltunk csak kizárólag erre a társaságra, bár én az elején untam az egészet, és nem is nagyon érdekeltek ezek az emberek, de most már ott tartunk, hogy szinte minden próbán ott vagyok. Innen is való a párom, úgyhogy mindenki más hanyagolva lett. Aztán elkezdődött az orrfennhordós téma, ami arról szólt, hogy én xy és zzs társaságát amúgy sem vagyok hajlandó elviselni, mert ilyen, olyan, ezt hallottam róla, sőt még azt is, hogy... Közben rájöttem, hogy ezekkel az emberekkel sokkal jobban tudok bulizni, és őszintébben, normálisabban tudok beszélgetni, mint a preferált társaság tagjaival. Ez az írás igazából senkinek a megsértését nem célozza meg, csupán arra próbálok rávilágítani, hogy a társasági életem jelenleg unalmas és monoton. 
Megint ugyanaz az érzésem, mint ami elfogott már többször is az elmúlt években: változtatni, otthagyni mindent, újra próbálkozni, menni tovább, mert nem vagyok maradéktalanul boldog. Most magamban kell letisztáznom, hogy mi a fontosabb, az eddig felépített ottani kis életem, a megismert emberek, a kapcsolatok (párkapcsolatom), vagy az újdonság varázsa, és hogy valahol máshol én igazán én tudjak lenni.

Több-kevesebb sikerrel lezajlott a 23-i punk karácsony, amit mi szerveztünk. A probléma az volt csupán, hogy leszerveztek egy Rózsaszín Pittbull koncertet ugyanarra az időpontra, mint amikor a miénk kezdődött, így a csőcselék szépen oda vonult, és a Music Pubban a Kínai Üzlet-Nem Ajánlott baráti társaságból állt főként a közönség. 
8 óra után nem sokkal nekiálltunk jegyet szedni, itt is akadtak azért problémák, nem elég, hogy kinnt álltunk a hidegben, és vártuk a kevéssé népes közönséget, de ráadásul a seggrészeg/tajparaszt arcokkal is meggyűlt a bajunk. Nem bírom felfogni, hogy lehet valaki akkora bunkó, hogy a szervezőt félrelökve, "beugró??!" felkiáltásra is szarik a fejünkre, és törtet tövább a koncerthelyiség felé. Én meg hülye leszek rohangálni utána. Bár bizonyára nem túl punkos befizetni 200 forintnyi jelképes összeget 3 bandáért.
Problémák voltak a szervezők-zenekarok közti kommunikációban is, már ami a szeszfogyasztást illeti. A végén annyi bevétel gyűlt össze, hogy csak egy kör sört kapott minden együttes a színpadra az egész koncert alatt. 
Maga a zenei része a dolgoknak rendben volt, nem hallottam senkit se panaszkodni a felszerelésre. Igaz, hogy a színpad leszakadt az első koncert alatt, de hamar orvosolták a problémát. 
Az utolsó fellépő a Padkarosda volt, őket úgy szerveztük be, hogy nem igazán ismertük a zenéjüket. Nekem személy szerint tetszett a zúzásuk, de mindenki más sikknek érezte leoltogatni őket, beszólogatni, befuckolni , meg segget mutogatni nekik. Páran azért odaálltunk látszattombolni, és gyűjtögettük a közönséget, de nem sok sikerrel. 
Azért én éreztem gáznak a többiek viselkedését, és nekem égett a pofám, mert mi hívtuk meg őket, zeneileg sokkal profibbak voltak az előző két fellépőnél, és különben is ordenáré nagy taplóság leszólnia színpadon lévőket, főleg úgy, hogy a nagy többség ha megfeszülne sem tudna zeneileg hasonló színvonalú teljesítményt nyújtani.
A koncertet nem minősítik a személyes sértelmeim, de pár pogóban kikúrt idiótán viselkedő embert úgy szívesen pofán basztam volna...
Az este végeredménye jópár törött sörösüveg, pár lezúzott wc, jó sok kék-zöld folt, részeg emberek hada, és a keserű szájíz, hogy sokkal jobban is sikerülhetett volna a buli. 
Másnap, karácsonykor jöttem vissza Veszprémbe, valami kis karácsonyi hangulat is elfogott kis családom körében, de már most "honvágy" gyötör, hiányzik a kis szobám, a cica, a patkányok, és leginkább az Isti, akit legkorábban holnap után láthatok. Az egyre unalmasabb, de mély igazságtartalmú mottót idézve: szar minden.
 

 Aki nem jön el, az buzi. 

Elég régóta nem adtam életjelet magamról a napi 1-2-3 olvasómnak, ennek az volt az oka, hogy csak most sikerült végre leülnöm a gép elé és unalmamban írni. 
Húzós volt az elmúlt pár hét. Például ott volt a költözés, ami nagyon fárasztó és idegesítő feladat volt, de inkább élek 3 emberrel egy 2,5 szobás lakásban, mint kettővel egy 1,5esben. Végre mindenkinek van egy kis személyes tere, és egyedül is tudunk lenni, ha akarunk. Azért remélem többet nem kell költözködnöm mostanában. 
Suli-téma... Még mindig nincs, de már nem sokáig, mivel halálra unom magam itthon, és zavar, hogy nincs igazán mit csinálnom ebben a városban. 
Egy dolog van jelenleg, ami ideköt, vagyis igazából egy személy. :) Erről megint nem sokat nyilatkozom, boldog vagyok, mint állat, és kész :D 
Azért van teendőm mostanában, sokat járkálunk zenekari próbákra (már kezdem megunni a zenét :D), meg lesz egy QSS koncert december 17.-én, amit meg kell szerveznünk. 
Amint történik valami rendkívüli megosztom itt. 

Otthagytam a sulit. Kicsit haragszom magamra, amiért nem voltam képes bemenni pár órára hetente, másrészről viszont semmi nem motivált abban, hogy bejárjak. 
Az előző bejegyzésben amiatt sírt a szám, hogy senkinek nem kellek, most mégis alakulgat valami...ráadásul nem egy tróger faszfejjel. 
Megkaptam a diákhitelemet, úgyhogy ma vodkázunk.

Nem tudom, hogy másoknak is feltűnt-e, de mostanában már senki nem akar komoly párkapcsolatot. Lehet csak az én köreimről van szó, de ha belegondolok, alig ismerek olyan embereket a korosztályomból, akik több éve, vagy akár több hónapja együtt vannak.
Mindenki úgy váltogatja a partnereit, mint a bugyiját/alsóját, közhelyes, de ez van.
Nem nagyon tudom megérteni ezt a gondolkodást, de azért átlátom az előnyeit és a hátrányait. Elvégre minek elkötelezni magunkat, ha minden buliban mást szedhetünk össze, a monotónia kizárt, teljes szabadság. 
Nekem azért hiányozna az a biztonság, amit egy kapcsolat adhat. Teljesen más átölelni azt, akit szeretünk, akiben bízunk, mint valakit, akivel csak úgy összekeveredtünk. 
Remélem hamarosan elmúlik ez az új "divat", mert nagyon idegesítő, hogy mindenki csak dugni akar, ha komolyabbról lenne szó, akkor meg menekül, mint az őrült.
Felteszem a kérdést: hol vannak a hűséges, megbízható, szerető (de nem buzi nyálgép), egyedülálló pasik? 

A tegnapi nap katasztrófális volt. 
Először megtudtam, hogy nem kapok szoctámot. Havi 20ezer forinttól esek így el. 
Utána kiderült, hogy az alkalmi munkahelyemen beléptettek egy magánnyugdíjpénztárba, anélkül, hogy tudtam volna róla. 
Este elbasztam egy majdnem-kapcsolatot azzal, hogy féltékeny picsára ittam magam. Nagyon akartam az egészet, és röpke másfél évet vártam a srácra. Off-rotty...
Reggel konstatáltam, hogy elveszetettem a pénztárcámat, benne személyi, lakcímkárty, tb kártya, adókártya, oktatási azonosító kártya, bankkártya stb. 
Lehet, hogy tényleg "szar minden"? :)

 

Két hónapja költöztem el otthonról. Bár ez nem teljesen igaz, mert előtte két hónapig laktam Balatonalmádiban, de az teljesen más volt, egy óra buszozás, egy átszállás, és otthon voltam, ha kellett valami, akkor csak hazaugrottam érte.
Érdekes a helyzet, ami mostanában kialakult bennem. Ha itt vagyok Pécsen (csak azért sem áll a szám rá arra, hogy Pécsett,  hiába tűnök bunkó parasztnak :D) hiányzik Veszprém, hiányozik a saját "kis" szobám, nővérem, a cicám, a család, a veszprémi ivós társaság stb. Ha elmegyek innen, akkor meg hallgatom a többiek beszámolóit a jobbnál jobb bulikról, amik mindig akkor vannak, amikor én épp hazamegyek, és arra gondolok, hogy megint kimaradtam valamiből. 
Szokatlan még ez a kétlaki életmód. 
Ma még megyek Kínai üzlet próbára, holnap egy óra gyakszi, buszra szállok, és megyek haza. :) Pénteken lesz egy jónak tűnő koncert, szombaton meg ocssó sörözés Metroban :)

 Úgy egy éve kitaláltam magamnak, hogy én Pécsre akarok költözni. Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy miért tetszik ez a város, már negyedik éve ide járok Rockmaratonra, és mindig jó bulikat csaptunk, amikor egy évben egyszer-kétszer lejöttem ide. 
Az egyetem nem nagyon vonzott, foggal-körömmel tiltakoztam ellene, de rábeszéltek, hogy sokkal jobban járok így, és igazuk volt. Nem kell dolgoznom, és kibírok heti pár órát az egyetemen. Az első hetek nehezek voltak, leszartam az egészet, alig jártam be órákra, minden nap buliztunk, és mindig másnapos voltam.
Nem vagyok egy anti-party arc, sőt imádok inni, de pár napja megcsömörlöttem. Hasonló emberek, hasonló bulik, hasonló napok, és a szokásos "ereszd el a hajam" helyett minden buli unalmas és monoton. Olyan arcokkal lógok, akiket eddig is ismertem, azok, akikkel megismerkedhetnék meg általában számomra közömbös vagy irritáló emberek.
Igazából akkor éreztem úgy, hogy kész, ennyi volt, ilyen nincs, amikor végighallgathattam egy 15 éves srác fél órás értekezését a cipőfűzők jelentéséről, jelentőségéről, a fehér fűző tradicionális jellegéről, amit nem mellesleg ha hússzor nem hallottam, akkor egyszer sem.
Rengeteg baráti kapcsolat az alkoholra épül. Sokszor megkaptam, hogy milyen jó fej vagyok részegen, laza, és felszabadult, és hogy mindig ilyennek kéne lennem. Na, ők nem veszik számításba az olyan kínos jelenteket, mint pl. reggel felébredni egy tök idegen helyen semmire nem emlékezve az estéről. Rühellek még reggel/délelőtt kócos hajjal, mocskos ruhában, szesztől bűzölögve hazamászni, befeküdni az ágyba, és végigaludni az egész napomat, amíg el nem jön az este és az újabb részegség.
Szóval most buliszünetet tartok, és nagyon jól érzem magam, bementem a suliba, egy slukk cigit sem szívtam, és egy korty pia nem ment le a torkomon két napja. Gyümölcsöt eszek, vizet iszok, és tök jól elvagyok.
Azért elég sokat kellett gondolkodnom azon, hogy milyen más programokat lehet még csinálni az utcán ivás, kocsmában ivás, másoknál ivás, vagy otthon ivás helyett...
Szóval ha valaki el akar hívni inni, nos az kb. hétvégéig ne tegye. :)
 

Az első bejegyzés egy zeneajánló lesz, mostanában mindig ezt hallgatom.

A Vészkijárat egy kaposvári együttes, a honlapjuk veszkijarat.uw.hu, ahonnan le lehet tölteni az albumaikat.