Nóji blogja

Otthagytam a sulit. Kicsit haragszom magamra, amiért nem voltam képes bemenni pár órára hetente, másrészről viszont semmi nem motivált abban, hogy bejárjak. 
Az előző bejegyzésben amiatt sírt a szám, hogy senkinek nem kellek, most mégis alakulgat valami...ráadásul nem egy tróger faszfejjel. 
Megkaptam a diákhitelemet, úgyhogy ma vodkázunk.

Nem tudom, hogy másoknak is feltűnt-e, de mostanában már senki nem akar komoly párkapcsolatot. Lehet csak az én köreimről van szó, de ha belegondolok, alig ismerek olyan embereket a korosztályomból, akik több éve, vagy akár több hónapja együtt vannak.
Mindenki úgy váltogatja a partnereit, mint a bugyiját/alsóját, közhelyes, de ez van.
Nem nagyon tudom megérteni ezt a gondolkodást, de azért átlátom az előnyeit és a hátrányait. Elvégre minek elkötelezni magunkat, ha minden buliban mást szedhetünk össze, a monotónia kizárt, teljes szabadság. 
Nekem azért hiányozna az a biztonság, amit egy kapcsolat adhat. Teljesen más átölelni azt, akit szeretünk, akiben bízunk, mint valakit, akivel csak úgy összekeveredtünk. 
Remélem hamarosan elmúlik ez az új "divat", mert nagyon idegesítő, hogy mindenki csak dugni akar, ha komolyabbról lenne szó, akkor meg menekül, mint az őrült.
Felteszem a kérdést: hol vannak a hűséges, megbízható, szerető (de nem buzi nyálgép), egyedülálló pasik? 

A tegnapi nap katasztrófális volt. 
Először megtudtam, hogy nem kapok szoctámot. Havi 20ezer forinttól esek így el. 
Utána kiderült, hogy az alkalmi munkahelyemen beléptettek egy magánnyugdíjpénztárba, anélkül, hogy tudtam volna róla. 
Este elbasztam egy majdnem-kapcsolatot azzal, hogy féltékeny picsára ittam magam. Nagyon akartam az egészet, és röpke másfél évet vártam a srácra. Off-rotty...
Reggel konstatáltam, hogy elveszetettem a pénztárcámat, benne személyi, lakcímkárty, tb kártya, adókártya, oktatási azonosító kártya, bankkártya stb. 
Lehet, hogy tényleg "szar minden"? :)

 

Két hónapja költöztem el otthonról. Bár ez nem teljesen igaz, mert előtte két hónapig laktam Balatonalmádiban, de az teljesen más volt, egy óra buszozás, egy átszállás, és otthon voltam, ha kellett valami, akkor csak hazaugrottam érte.
Érdekes a helyzet, ami mostanában kialakult bennem. Ha itt vagyok Pécsen (csak azért sem áll a szám rá arra, hogy Pécsett,  hiába tűnök bunkó parasztnak :D) hiányzik Veszprém, hiányozik a saját "kis" szobám, nővérem, a cicám, a család, a veszprémi ivós társaság stb. Ha elmegyek innen, akkor meg hallgatom a többiek beszámolóit a jobbnál jobb bulikról, amik mindig akkor vannak, amikor én épp hazamegyek, és arra gondolok, hogy megint kimaradtam valamiből. 
Szokatlan még ez a kétlaki életmód. 
Ma még megyek Kínai üzlet próbára, holnap egy óra gyakszi, buszra szállok, és megyek haza. :) Pénteken lesz egy jónak tűnő koncert, szombaton meg ocssó sörözés Metroban :)

 Úgy egy éve kitaláltam magamnak, hogy én Pécsre akarok költözni. Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy miért tetszik ez a város, már negyedik éve ide járok Rockmaratonra, és mindig jó bulikat csaptunk, amikor egy évben egyszer-kétszer lejöttem ide. 
Az egyetem nem nagyon vonzott, foggal-körömmel tiltakoztam ellene, de rábeszéltek, hogy sokkal jobban járok így, és igazuk volt. Nem kell dolgoznom, és kibírok heti pár órát az egyetemen. Az első hetek nehezek voltak, leszartam az egészet, alig jártam be órákra, minden nap buliztunk, és mindig másnapos voltam.
Nem vagyok egy anti-party arc, sőt imádok inni, de pár napja megcsömörlöttem. Hasonló emberek, hasonló bulik, hasonló napok, és a szokásos "ereszd el a hajam" helyett minden buli unalmas és monoton. Olyan arcokkal lógok, akiket eddig is ismertem, azok, akikkel megismerkedhetnék meg általában számomra közömbös vagy irritáló emberek.
Igazából akkor éreztem úgy, hogy kész, ennyi volt, ilyen nincs, amikor végighallgathattam egy 15 éves srác fél órás értekezését a cipőfűzők jelentéséről, jelentőségéről, a fehér fűző tradicionális jellegéről, amit nem mellesleg ha hússzor nem hallottam, akkor egyszer sem.
Rengeteg baráti kapcsolat az alkoholra épül. Sokszor megkaptam, hogy milyen jó fej vagyok részegen, laza, és felszabadult, és hogy mindig ilyennek kéne lennem. Na, ők nem veszik számításba az olyan kínos jelenteket, mint pl. reggel felébredni egy tök idegen helyen semmire nem emlékezve az estéről. Rühellek még reggel/délelőtt kócos hajjal, mocskos ruhában, szesztől bűzölögve hazamászni, befeküdni az ágyba, és végigaludni az egész napomat, amíg el nem jön az este és az újabb részegség.
Szóval most buliszünetet tartok, és nagyon jól érzem magam, bementem a suliba, egy slukk cigit sem szívtam, és egy korty pia nem ment le a torkomon két napja. Gyümölcsöt eszek, vizet iszok, és tök jól elvagyok.
Azért elég sokat kellett gondolkodnom azon, hogy milyen más programokat lehet még csinálni az utcán ivás, kocsmában ivás, másoknál ivás, vagy otthon ivás helyett...
Szóval ha valaki el akar hívni inni, nos az kb. hétvégéig ne tegye. :)
 

Az első bejegyzés egy zeneajánló lesz, mostanában mindig ezt hallgatom.

A Vészkijárat egy kaposvári együttes, a honlapjuk veszkijarat.uw.hu, ahonnan le lehet tölteni az albumaikat.