Ennyi idő alatt ki lehet hordani egy gyereket... Nem mintha erre vágynék, de az én elmúlt pár hónapom teljesen felesleges, rossz, és demoralizáló volt.
Az egész a januári QSS koncerttel kezdődött, amikor mentő vitt el a buliról. Utána jött az első rendőrségi ügy, amikor felmásztunk a panelház tetejére, ahol albérletben voltunk, és fejenként 10ezer forintos bírságot kaptunk. Rá egy hónapra egy balfasz részeg táblalopási kísérlet miatt fogda, kihallgatás, április 1-jén bírósági tárgyalás, nekem 5000 bírság, a többieknek 15ezer. Ekkor úgy tünt, hogy vége ennek a sorozatnak, mindenféle terveket szőttünk Istivel a közös jövőnkre. 
Ezután jött a szerda este, amikor itt meg nem nevezett személyek a nyílt utcán vertek szét minket. Mentő, kórház, kihallgatás, ujjlenyomatvétel, sittesfotó....
Ekkor telt be nálam a pohár végleg. Hazajöttem, és elgondolkodtam, hogy szakítok az eddigi pécsi életemmel. 
Mára úgy gondolom, hogy visszatérek abba a városba, de egy jelentős szemlélet, életmód, és környezeteváltásra van szükségem. Elköltözünk Istivel egy kis kertes házikóba. Diákmelózni fogok, kerülöm a balhés helyzeteket, a szeszt, és bizonyos embereket. Békés, nyugis életre vágyom az elkövetkezendő hónapokban. Aztán majd meglátjuk, de ez egy mélypont, és ha továbbmegyek a lejtőn, onnan nem lesz visszaút. Ennyi.