Nóji blogja

26-ára már bőven elegem lett a karácsonyi cécóból. Este el akarunk menni Veszprémbe kocsmázni, kérdés, hogy van-e olyan kocsma, ami december 26-án, vasárnap nyitva van. 
Szinte mindenkivel sikerült/fogok találkozni, aki számít, ilyen szempontból sikeres volt a hazalátogatás. Tervezem, hogy sűrűbben fogok hazajárni, jó érzés a megszokott közegemben lenni, felüdülni, más szemszögből látni a pécsi dolgokat.
Tegnap éjszaka szokás szerint nehezen tudtam elaludni, csak fetrengtem a langyos radiátor mellett egy matracon (fázós vagyok...) és gondolkodtam. Pécsről.
Amikor leköltöztünk még minden faszás volt, folyamatosan ismertünk meg új embereket, jártunk SZITre, Telepre, mikor leköltöztek még szekszárdiak, akkor hozzájuk, végül megismertük a garázsos társaságot. Innentől kezdve koncentráltunk csak kizárólag erre a társaságra, bár én az elején untam az egészet, és nem is nagyon érdekeltek ezek az emberek, de most már ott tartunk, hogy szinte minden próbán ott vagyok. Innen is való a párom, úgyhogy mindenki más hanyagolva lett. Aztán elkezdődött az orrfennhordós téma, ami arról szólt, hogy én xy és zzs társaságát amúgy sem vagyok hajlandó elviselni, mert ilyen, olyan, ezt hallottam róla, sőt még azt is, hogy... Közben rájöttem, hogy ezekkel az emberekkel sokkal jobban tudok bulizni, és őszintébben, normálisabban tudok beszélgetni, mint a preferált társaság tagjaival. Ez az írás igazából senkinek a megsértését nem célozza meg, csupán arra próbálok rávilágítani, hogy a társasági életem jelenleg unalmas és monoton. 
Megint ugyanaz az érzésem, mint ami elfogott már többször is az elmúlt években: változtatni, otthagyni mindent, újra próbálkozni, menni tovább, mert nem vagyok maradéktalanul boldog. Most magamban kell letisztáznom, hogy mi a fontosabb, az eddig felépített ottani kis életem, a megismert emberek, a kapcsolatok (párkapcsolatom), vagy az újdonság varázsa, és hogy valahol máshol én igazán én tudjak lenni.

Több-kevesebb sikerrel lezajlott a 23-i punk karácsony, amit mi szerveztünk. A probléma az volt csupán, hogy leszerveztek egy Rózsaszín Pittbull koncertet ugyanarra az időpontra, mint amikor a miénk kezdődött, így a csőcselék szépen oda vonult, és a Music Pubban a Kínai Üzlet-Nem Ajánlott baráti társaságból állt főként a közönség. 
8 óra után nem sokkal nekiálltunk jegyet szedni, itt is akadtak azért problémák, nem elég, hogy kinnt álltunk a hidegben, és vártuk a kevéssé népes közönséget, de ráadásul a seggrészeg/tajparaszt arcokkal is meggyűlt a bajunk. Nem bírom felfogni, hogy lehet valaki akkora bunkó, hogy a szervezőt félrelökve, "beugró??!" felkiáltásra is szarik a fejünkre, és törtet tövább a koncerthelyiség felé. Én meg hülye leszek rohangálni utána. Bár bizonyára nem túl punkos befizetni 200 forintnyi jelképes összeget 3 bandáért.
Problémák voltak a szervezők-zenekarok közti kommunikációban is, már ami a szeszfogyasztást illeti. A végén annyi bevétel gyűlt össze, hogy csak egy kör sört kapott minden együttes a színpadra az egész koncert alatt. 
Maga a zenei része a dolgoknak rendben volt, nem hallottam senkit se panaszkodni a felszerelésre. Igaz, hogy a színpad leszakadt az első koncert alatt, de hamar orvosolták a problémát. 
Az utolsó fellépő a Padkarosda volt, őket úgy szerveztük be, hogy nem igazán ismertük a zenéjüket. Nekem személy szerint tetszett a zúzásuk, de mindenki más sikknek érezte leoltogatni őket, beszólogatni, befuckolni , meg segget mutogatni nekik. Páran azért odaálltunk látszattombolni, és gyűjtögettük a közönséget, de nem sok sikerrel. 
Azért én éreztem gáznak a többiek viselkedését, és nekem égett a pofám, mert mi hívtuk meg őket, zeneileg sokkal profibbak voltak az előző két fellépőnél, és különben is ordenáré nagy taplóság leszólnia színpadon lévőket, főleg úgy, hogy a nagy többség ha megfeszülne sem tudna zeneileg hasonló színvonalú teljesítményt nyújtani.
A koncertet nem minősítik a személyes sértelmeim, de pár pogóban kikúrt idiótán viselkedő embert úgy szívesen pofán basztam volna...
Az este végeredménye jópár törött sörösüveg, pár lezúzott wc, jó sok kék-zöld folt, részeg emberek hada, és a keserű szájíz, hogy sokkal jobban is sikerülhetett volna a buli. 
Másnap, karácsonykor jöttem vissza Veszprémbe, valami kis karácsonyi hangulat is elfogott kis családom körében, de már most "honvágy" gyötör, hiányzik a kis szobám, a cica, a patkányok, és leginkább az Isti, akit legkorábban holnap után láthatok. Az egyre unalmasabb, de mély igazságtartalmú mottót idézve: szar minden.